Alacsonyabbrendűség érzése, Eriksoni pszichoszociális fejlődéselmélet – Wikipédia

Kisebbség és kisebbrendűség | sergiopizza.hu

Legfrissebb hírek Kisebbség és kisebbrendűség A rendszerváltozás után készült néhány dokumentumfilm azokról az ávéhás keretlegényekről, akik a legsötétebb években Recsken hatalmaskodtak az oda hurcolt magyar, nagy többségükben értelmiségi áldozataikon.

Nem lehetett könnyű a nyomukra bukkanni, legtöbbjük eltűnt addigra a sötét alvilágban.

Akiket megtaláltak, azok az emberi lét legalján tengődtek, volt aki szó szerint rothadt szalmán, valami ólfélében, a delírium tremensben haldoklott. Közismert, hogy Rákosi maga is egy koszfészekben végezte, valahol Ázsia határán kisnyugdíjasként azt se tudták róla a szomszédai, ki is volt ő valamikor.

Ők azok, akik tudatuk legalján sejtik, hogy érdemtelenül birtokolják hatalmukat, és azt a kínos érzést, a kisebbrendűség érzését, amely belülről mardossa őket, hatalmaskodással és hazug ideológiával próbálják ellensúlyozni.

Ez lelki betegség ugyan, mégis fertőző, olykor járványszerűen terjed egy-egy társadalmi rétegben, vagy egy ország népében. Nem ismeretlen mifelénk ma sem, mindig akadtak nálunk is, akik a történelem egy-egy szerencsétlen fordulata miatt rossz érzésüket nem csak más, szerencsésebb korszakoknak alacsonyabbrendűség érzése, hanem soha nem létezett nagyság, ősi múlt, történelmi szerep legendájával foltozgatták.

Kisebbrendűség és fölény

Az ilyen hamis tudat keltette hamis dölyf aztán valóságos ütközésekbe torzult. A mai Szlovákiát túlzás lenne szőröstül-bőröstül kisebbrendűségi érzés áldozatának szerepébe tuszkolni. Mégis cáfolhatatlan paraziták felszínen lebeg egy keskeny réteg politikusokból, őket kiszolgáló értelmiségiekből, pozícióba jutott bürokratákból és gátlástalan kalandorokból.

Sikerült ezeknek saját belső bizonytalanságuknak okát az uralmuk alá került magyarság létezésében megtalálni. Mintha ezer éven át a magyarok fosztották volna meg őket a nemzeti nagyléttől, amelyet egyébként a mai napig alacsonyabbrendűség érzése sikerült megvalósítaniuk és valójában csak egy reménytelen ábrándkép. A szikár történelmi tények minduntalan ütközésbe kerülnek ezzel az ábrándképpel, és akik ezt nem értik, nem tudják, hogy ők csak a rövidebbet húzhatják.

Fontos azt is látnunk, hogy az egyén nem segíthető eredményesen, ha nem családjával, környezetével együttesen segítjük. Észre kell venni lelki sebeinek testi megnyilvánulásait.

Ahelyett, hogy örülnének nehezen elnyert függetlenségüknek, annak, hogy a szétszórt, identitás és nemzeti kultúra nélküli, a környezetében másoktól csak nyelvükben különböző lakosságból sikerült egy nemzetet kovácsolniuk, most saját nem létező külön múltjukat és a mai létüket mások alacsonyabbrendűség érzése próbálják kiegyenlíteni. Ez az oka azoknak az egyre erősödő konfliktusoknak, amelyek a magyarság elleni szüntelen mesterkedésekhez vezetnek. Különös módon játszik bele ebbe a vélt sérelmek által táplált ideológiába egy olyan motívum, amely a kommunista korszak csinálmánya, és párhuzamos a magyarságon belül is lejátszódott, mesterségesen szított, osztályharcnak nevezett tudatos lélekmérgezéssel.

A kommunisták alacsonyabbrendűség érzése és legsürgősebb dolga volt az összes, uralmuk alá került országokban leszámolni a régi vezető réteggel: az arisztokráciával, birtokos réteggel, értelmiséggel, polgársággal, az egyházi vezetőkkel, végül már a kispolgárokkal és a gazdag parasztsággal is. Magyarországon ez a alacsonyabbrendűség érzése kísérlet a nyelvileg és etnikailag majdnem teljesen egységes és azonos magyarságon belül zajlott — olykor még ma is zajlik — mérhetetlen károkat okozva nemzetünknek.

Az etnikailag és nyelvileg sokszínű más országokban ez nemcsak társadalmi, hanem nemzetek, alacsonyabbrendűség érzése közötti összeütközéssé vált és teljesen félresiklott, idejétmúlt nacionalizmusként. Kétségtelen, hogy a mai Szlovákiában, amely ezer esztendőt át Magyarország integráns és sokszor döntő jelentőségű része volt, a kommunisták által támadott rétegek nagy többsége nem szlovák eredetű volt.

A környezet befolyásoló hatása a szorongás kialakulásában, állandósulásában

Az arisztokrácia, a birtokos réteg, a hivatalnokok nagy többsége magyar és német, a városi polgárság német, a jelentősebb művelhető földterületek parasztsága ismét csak magyar volt és maradt. A mesterségesen felszított társadalmi ellentét, amelynek eredete már a benesi köztársaság idejére is visszavezethető, egyszerre vált társadalmi és nemzetiségi feszültséggé.

Ezt a hamis képet aztán egy kis történelemhamisítással sikerült visszavetíteni az egész, sok évszázados közös múltra és kiterjeszteni az egész magyarságra. Függetlenül attól, hogy valaki kastélyban élt, vagy ugyanolyan szegény agrárproletár volt, mint a szegény szlovák.

Ez a hamisítás pedig táplálta immár az egész XX. Ebből a kórságból csak a probléma gyökereinek alapos feltárásával és hosszú lelki kúrával lehet kigyógyulni.

Nyomtatóbarát változat Mese a konszenzusról Kontra, rekontra, szubkontra…: az asztal alatt kártyázó kisgazdahonatyákat bizony alaposan félreértette a médiavezetőkről folytatott tárgyalásokon a fideszes képviselő, amikor az ellenzék nevében bejelentette: egyedül Fedák Sárit tudják elképzelni televízióelnöknek. Az SZDSZ utalását a jelölt szélsőjobboldali tevékenységére Fekete György az újonnan hatalomra kerültek intoleranciájaként értékelte: a politika mezejének ezernyi színes virágából akár csak egy gyenge szálat is leszakajtani durva kirekesztés.

Azok pedig, akik erre a gyűlölettel kompenzált kisebbrendűségi komplexusra alapították politikájukat, a történelem rothadt szalmáján végzik. Benes és Gusztáv Husák már odajutottak.

Slota és ha nem vigyáz, Fico is ott végzi.