Papillomavírus genom nagysága. Tartalomjegyzék
Ezek a vírusok nagy hatásfokkal transzformálnak erre érzékeny szövettenyészeti sejteket, in vivo azonban sem természetes gazdáikban, sem más fajokban nem mutatnak tumorigenitást. A csoport néhány tagját — így az SV40 vírust is — újabban kapcsolatba hozzák emberi daganatokkal, a rendelkezésre álló bizonyítékok azonban inkább ellene szólnak ennek a feltételezésnek.
A vírusgenom és termékei. Az SV és a poliomavírus kisméretű, kb. A korai régióról képződő transzkriptum alternatív splicinggal korai mRNS-eket produkál, melyekről a nagy T, a kis t poliomavírus esetében pedig a közepes T is elnevezésű fehérjék képződnek a fertőzött sejtben. A korai fehérjék a vírus szaporodásához szükségesek. A poliomavírus nagy T fehérjéje a gazdasejt magjában expresszálódik, transzkripciós és replikációs folyamatokat befolyásol és immortalizálja a sejtet.
A közepes T a plazmamembránhoz kötött és a morfológiai transzformációt idézi elő. SVvírus esetében a nagy T-fehérje hordozza mindkét funkciót.
A kis T citoplazmatikus fehérje és közreműködik a teljes malignus transzformáció kialakításában.
Az általa kódolt fehérjék papillomavírus genom nagysága kapszid strukturális komponensei, melyek a vírusreplikáció során képződő érett vírionokba épülnek be. Fertőzési ciklus. Az SV és a poliomavírus-fertőzés kimenetele döntően függ a fertőzőtt sejttől A természetes gazdasejtekben a vírus a sejtmagba jut, korai régiója átíródik. A T-fehérjék hatására a sejt morfológiailag transzformálódik, a vírus-DNS pedig a sejt genomjától függetlenül, extrakromoszomális állapotban maradva replikálódni kezd a sejtmagban.
A késői régió által kódolt fehérjékkel kapcsolódva a sejtmagban nagy mennyiségű víruspartikulum jelenik meg, a sejt hamarosan szétesik, az új vírusok kiszabadulnak.
A fertőzésnek ezt a típusát lítikus fertőzésnek nevezzük, az azt lehetővé tevő gazdasejtet pedig permisszív sejtnek. A: lítikus fertőzés permisszív sejtekben; B: permanens transzformáció nonpermisszív sejtekben Más fajba tartozó sejtekben a fertőzés korai szakasza hasonlóan zajlik Ezekben a sejtekben azonban a vírus-DNS nem tud replikálódni nonpermisszív sejteka celluláris genom vírus által stimulált replikációja viszont folytatódik. A sejt osztódásával egyre több utódsejtből tűnik el a replikálódni képtelen vírus-DNS.
A vírusgenom hiányában ezek a sejtek ismét normálissá válnak, transzformált állapotuk megszűnik.
Nagyritkán, kb. A fertőzésen átesett nonpermisszív sejtek kis részében tehát permanens transzformáció alakul ki. Malignus transzformáció akkor következik be, ha a vírus szaporodása, a lítikus ciklus gátolt.
Adenovírusok Az adenovírusok nem állnak rokonságban az SVpoliomacsoport tagjaival: genomjuk lényegesen nagyobb kb. Biológiai viselkedésük azonban nagyon hasonló: permisszív sejtekben lítikus fertőzést okoznak, nonpermisszív sejtekben pedig transzformációt; genomjuk korai és késői régióra osztható, az előbbi termékei az E1A és E1B korai proteinek transzformáló, az utóbbié strukturális fehérjék.
Az adenovírusok az emberben tumort nem okoznak.
Onkogén vírus
Hasonlóan az SV és poliomavírusokhoz, az adenovírusok is kitűnő laboratóriumi modellek molekuláris biológiai folymatok tanulmányozására. Hepatitis B vírus A májrák hepatocelluláris carcinoma egyike a leggyakoribb rosszindulatú daganatoknak.
A HBV az egyik legkisebb genommal rendelkező ismert vírus; a 3.
Gyakorisága nagy földrajzi eltéréseket mutat: Afrikában, Kinában sokkal általánosabb mint a fejlett nyugati országokban. Ennek oka, hogy etiológiájában fontos szerepet játszik az elégtelen higiéniás körülmények között gyakori vírus-hepatitis. A hepatitis B vírus HBV a vér és testnedvek útján, transzfúzióval, intravénás kábitószerélvezettel, szexuális érintkezéssel terjedő fertőző ágens.
A vírussal fertőzött májsejteket az immunrendszer elpusztítja: a folyamat akút hepatitis képében zajlik, mely az esetek többségében következmények nélkül gyógyul. A fertőzések 5—10 százalékában azonban a gyulladás perzisztál, a krónikus hepatitis talaján májzsugorodás cirrhosis alakul ki, ez pedig mintegy százszorosára növeli a hepatocelluláris carcinoma kifejlődésének valószínűségét.
A vírusfertőzés és a májdaganat megjelenése között évtizedek telhetnek el. Bár a hepatitis B vírus az állatvilág legkisebb genommal rendelkező vírusa — a 3.
Papillomaviridae
A legvalószínűbb ok a krónikus fertőzés és sejtpusztulás által kiváltott állandó regeneráció, fokozott sejtproliferáció malignus folyamattá változása. A hepatokarcinogenezisben szerepet játszhat egy vírusgenom által kódolt fehérje HBX protein is, mely celluláris gének expresszióját szabályozza.
A vírus kóroki szerepét mindenesetre alátámasztja az a tény, hogy az anti-HBV vakcináció bevezetésével a hepatocelluláris carcinoma gyakorisága is lassan csökkenni kezdett. Itt említjük meg a hepatitis C vírust is. Bár RNS-vírusként nem tartozna ebbe a fejezetbe, hatását a HBV-hez hasonlóan fejti ki: specifikusan a májsejteket fertőzi, majd az esetek egy részében a krónikus hepatitis talaján hepatocelluláris carcinoma alakul ki.
Papillomavírusok A több mint humán papillomavírus HPV -típus komoly orvosi jelentőséggel bír. Epiteliális sejteket fertőzve egyesek jóindulatú szemölcsök kialakulásához vezetnek, más típusok az út részvétele anogenitális rákokat okoznak; közülük a leggyakoribb a nők méhnyakrákja cervix carcinoma.
A cervix carcinoma szexuális úton terjedő betegség: a fertőzés a sérült nyálkahártyán keresztül történik. A vírus egy specifikus integrint használ receptorként; megkötődik a hám bazális rétegének sejtjein, endocitózissal jut be a sejtbe, majd transzlokálódik a sejtmagba és genomja integrálódhat a megtámadott sejt DNS-ébe.
Állati papillómavírusok[ szerkesztés ] Virális eredetű papillóma kutya ínyén A tünetmentes fertőzést okozó papillómavírusok rendkívül elterjedtek az emlősök körében. Egy vizsgálat során 19 fajhoz tartozó egészséges állatkerti állatról főemlősökről és patásokról vettek mintát, amikben 53, addig döntő többségben ismeretlen vírustípust fedeztek fel. Ezek a vírusok többnyire fajspecifikusak, a vizsgálatban az egyik gondozón is felfedezték a csimpánz-papillómavírust, de az csak felszíni szennyeződésnek bizonyult, néhány hónappal később már nem lehetett kimutatni. Az észak-amerikai vattafarkú nyulakat Sylvilagus fertőző vattafarkú nyúl-papillómavírus angolul Cottontail rabbit papillomavirus, CRPV; új nómenklatúrában kappapapillómavírus 2 a gazdaállaton egészen nagy felszíni kinövéseket okoz, esetenként a fejen is; talán ez lehetett a szarvasnyúl-legendák, az amerikai jackalope és a német wolpertinger hátterében.
Nagyon erős bizonyíték a HPV kóroki szerepére, hogy a vírus-DNS a cervix carcinomák több mint 99 százalékában kimutatható a daganatsejtek genomjában. A transzformáló géntermékek E6 és E7 fehérje a korai proteinek közé tartoznak, a késői gének L1—L2 kapszidfehérjéket kódolnak.
Az onkoproteinek hatásmechanizmusának tanulmányozása kiderítette, hogy az SV, polioma- adeno- és papillomavírusok közös támadáspontot használnak a sejt malignus transzformálásához: a sejtproliferációt fékentartó, kulcsfontosságú szabályozó fehérjéket a p53 és az Rb tumor szuppresszor fehérjét inaktiválják.
Ezekkel a fehérjékkel részletesen később foglalkozunk l. Újabb adatok papillomavírus genom nagysága a HPV onkoproteinjei zavart idéznek elő a centroszómák duplikációjában is, az így fellépő kromoszómarendellenességek ugyancsak hozzájárulnak a malignus daganat kialakulásához l. E1-E7, a korai régió papillomavírus genom nagysága L1-L2, a késői régió termékei; a nyíl a transzkripció kezdőpontját és írányát jelzi.
A családot sajátos replikációs stratégia jellemzi. A DNS-genom a fertőzött sejt magjába jut, ahol beindulhat a lítikus, azaz produktív vírusciklus, de látens fertőzés is kialakulhat.
Herpeszvírusok Nagyméretű — kb genommal rendelkező vírusok, több fajtájuk daganatképződést indukál gerinces gazdaszervezetében. Orvosi papillomavírus genom nagysága két herpeszvírus jelentős. Epstein-Barr vírus EBV. Nagyon elterjedt vírus: az emberek 90 százaléka fertőződik élete folyamán, többnyire tünetmentesen. Egyes esetekben a vírus akút fertőzést okoz, a B limfociták proliferációjával, nyirokcsomó-megnagyobbodással, magas lázzal mononucleosis infectiosa.
Általában gyorsan, következmény nélkül gyógyul. Immunszuppresszált állapotban pl. Egyik formája az Afrikában gyakori, de máshol is előforduló Burkitt-lymphoma. A vírus pontos szerepe a tumor kialakulásában még nem tisztázott.
Egyes vírusgének termékei transzformáló hatásúak lehetnek, de az is elképzelhető, hogy a vírus által kiváltott, fokozott B-sejt proliferáció vezet a daganatképzésért felelős genetikai léziók kialakulásához l. Kaposi-sarcomához társuló herpeszvírus. A Kaposi-sarcoma rendkívül ritka bőrdaganat, mely azonban az AIDS-betegek jelentős hányadában megjelenik a kór késői szakaszában. A vírus genomjában több olyan gént azonosítottak, melynek terméke felelős lehet a fertőzött sejtek malignus transzformációjáért és a daganat progressziójáért.
Az egyik géntermék angiogén növekedési faktor szekrécióját indukálja; ez az ágens biztosítja a daganat vaszkularizációját, fokozott vérellátását.
Egy másik gén ciklinfehérjét kódol, ami a vírusfertőzést követő fokozott sejtszaporodásért felelős. A vírusgenom a Bcl-2 családba tartozó antiapoptotikus hatású fehérjét is kódol.
Komoly erőfeszítések folynak az említett vírusgének pontos szerepének tisztázására, az AIDS ezen végzetes kimenetelű szövődményének hatásos kezelésére.
