Hogy néz ki a korbács a székben


Tertullianus a látványosságokról I. Hogy milyen hitállapot, hogy az igazságok milyen megfontolása, s miféle fegyelmi előírás törölje el — a kor többi eltévelyedései között — a látványosságok élvezetét, ezt Istennek szolgái!

Mert oly nagy az élvezet hatalma, hogy még a tudatlanságból is alkalmat fakaszthat a bűnre, a lelkiismeretet pedig színleléssé silányíthatja. Ráadásul némelyek számára mindmáig csábítóak lehetnek a pogányok vélekedései.

A pogányok ebben a dologban a következőképpen szoktak ellenünk érvelni: a vallást sem lelkünkben, sem lelkiismeretünkben nem háborgatják az effajta, pusztán a szemnek és a fülnek szóló külsőleges szórakozások, és Istent sem sérti, ha az ember kedvét leli valamiben: a maga helyén és idején az ilyen élvezet nem bűn, ha az istenfélelem és Isten tisztelete csorbítatlan marad.

Ránk magyarokra nézve örökké rokonszenves nemzet a svéd.

Márpedig, most éppen erre vonatkozóan készülünk minden erőnkkel megmutatni, hogy ezek a dolgok semmiképpen sem férhetnek össze az igaz vallással s az igaz Isten iránti igaz engedelmességgel.

Vannak, akik úgy vélekednek, hogy a keresztényeket — e mindenkor halni kész fajtát — éppen az élvezetekről való lemondásuk nevelte erre az eltökéltségre, hogy annál könnyebb legyen számukra semmibe venni az életet, mintegy kiszakadva ennek kötelékeiből, s hogy ne is vágyakozzanak arra, amit önmaguk számára megfosztottak jelentőségétől — mintha az élvezetekről való lemondást inkább megfontolás és az emberi előrelátás határozta volna meg, semmint az isteni előírás.

A genitális szemölcsök és a papillómák közötti különbség igaz, hogy aki megrögződik az ilyesfajta nagy hogy néz ki a korbács a székben, annak nehezére esik meghalni az Úrért.

Ámbár, még ha így volna is, az eltökélt fegyelemnek akkor is követnie kellene az effajta célszerű tanácsot. Jóllehet, senki sincs, aki erre vonatkozóan ne védekeznék azzal, hogy minden dolgot az Isten hozott létre és adott át az embernek — ahogyan azt tanítjuk is —, s hogy ilyenformán minden dolog jó, mert minden dolog alkotója jó; s hogy ezek közé kell sorolni mindazokat a dolgokat is, amelyekből a látványosságok állnak, például a lovat, az oroszlánt, a testi erőt vagy a szép zengésű hangot.

Következésképpen, sem Istentől idegennek, sem Istennel ellenségesnek nem tekinthetjük azt, ami az ő alkotásaként létezik, sem pedig Isten tisztelői nem utasíthatják el maguktól azt, ami Istennel nem ellenséges, mert nem is idegen az tőle. S ugyanúgy nem utasíthatjuk el a látványosságok céljait szolgáló építményeket sem, hiszen a kövek, a kötőanyagok, a márvány, az oszlopok mind Istentől valók, aki eszközül adta őket a földnek; sőt, maguk a látványosságok is Isten szent ege alatt történnek.

Ó, mily bölcsen érvelőnek tűnik is önmaga előtt az emberi tudatlanság!

hogy néz ki a korbács a székben

A halált ugyanis az ostoba sem rettegi, mert elkerülhetetlen, az élvezetet viszont, mivel kívánatos, a bölcs sem veti meg; sem az ostobának, sem a bölcsnek nincs nagyobb öröme az életben az élvezetnél. Senki sem tagadja, mert mindenki tudja, hogy Isten a világegyetem alkotója, hogy a világegyetem jó és az ember tulajdonába adatott.

De minthogy az emberek nem ismerik az Istent a maga valójában, hanem csak a természetjog révén, nem pedig családjogonazaz távolról ismerik, nem pedig közvetlen közelből, semmiképpen sem ismerhetik a parancsait és a tilalmait arra vonatkozóan, hogy miképpen kell gondját viselnünk annak, amit alkotott. Azt sem tudják, milyen versengő erő szegül szembe az Istennel, hogy néz ki a korbács a székben visszaéljen azzal, amit használatunkra alkotott — minthogy sem az akaratát, sem az ellenségét nem ismered annak, akit nem ismersz eléggé.

Tehát nem csak azt kell látni, aki alkotta a dolgokat, hanem azt is, aki kiforgatta. Mert csak akkor mutatkozik meg, hogy kinek a hasznára rendeltetett, ha az is megmutatkozik, hogy kinek a hasznára nem.

Nagy a különbség a romlás és az épség között, mert nagy a különbség az alkotó és a megrontó között. Egyébként a rossz összes fajtái, azokat sem kivéve, amelyeket még a pogányok is egyértelműen bűnnek tartanak, tiltanak és kerülnek, Isten műveiből adódnak. Tekintsd például az emberölést, amelyet vassal, méreggel vagy mágikus erők felidézésével követnek el: a vas éppúgy az Istentől való, mint a füvek vagy az angyalok.

MEGTÖRTÉNT REGÉK

De mindezeket a dolgokat alkotójuk vajon emberölésre szánta-e? Ellenkezőleg: az emberölés valamennyi fajtáját egyetlen, alapvető rendeléssel tiltja: Ne ölj. Gondolj továbbá az aranyra, rézre, ezüstre, elefántcsontra, fára és a bálványfaragás bármely alkalmatos anyagára — ugyan ki helyezte a világba mindezt, ha nem a világ alkotója: Isten? De talán azért, hogy helyette és ellene legyenek az imádat tárgyává? Éppenséggel nem, hiszen a bálványimádás a legnagyobb bűn az ő szemében.

Mi nem az Istené, ami Istent sérti? De ha sérti, már nem Istené. S ha már nem az övé, akkor sérti. Az ember maga — minden bűnök forrása — Istennek nem csak teremtménye, hanem képmása is; mégis mind testben, mind szellemben, elpártolt alkotójától.

hogy néz ki a korbács a székben

Mert a szemet nem vágyaink felkeltésére kaptuk, nyelvünket nem a gonosz beszédek az emberi test parazitákat eszik, torkunkat nem a torkosság vétkeire, hasunkat sem azért, hogy cinkosává legyen a torkosságnak, nemzőszerveinket sem a fajtalankodásra, kezünket sem az erőszakra, lábunkat sem a kódorgásra, és szellem sem azért rejlik testünkben, hogy leselkedő, cselszövő, csaló legyen és gonoszságokat eszeljen ki.

Úgy gondolom, nem azért. Hiszen, ha Isten, aki ártatlanságot követel tőlünk, gyűlöl minden gonoszságot, sőt annak még a gondolatát is, akkor kétség nem férhet hozzá, hogy bármit alkotott, nem olyan cselekedetek kedvéért alkotta, amelyeket kárhoztat, még ha e cselekedetek eszközeit ő maga alkotta is; a teremtmény ekkor azért szolgál rá a kárhoztatásra, mert visszaél azzal, amit a teremtő alkotott. Tehát mi, akik megismertük az Urat, átlátunk a vetélytársán is, és kifürkészve a dolgok elrendezőjét, megértettük a dolgok megrontóját is.

Nincs hát okunk sem csodálkozni, sem kételkedni: mivel magát az hogy néz ki a korbács a székben, Isten alkotását és képmását, az egész világegyetem birtokosát a romboló és vetélkedő angyalnak ez a hatalma kezdettől fogva kivetette romlatlanságából, és az egész anyagi világot, amely teremtésekor az emberhez hasonlóan romlatlan volt, ugyanúgy megrontotta, mint az embert, szembeszegülve az alkotóval; mert elbúsulván emiatt, hogy Isten a világot az embernek engedte át, nem pedig őneki, bűnössé tette az embert Isten előtt, hogy megalapozza a világban a maga uralmát.

Miután a pogányok nézeteivel szemben felfegyverkeztünk ezzel a meggyőződéssel, lássuk most inkább barátaink vélekedését. Némelyek ugyanis, akiknek a hite túlságosan együgyű vagy aggályos, a látványosságok elutasítását illetően az Írás tekintélyével szembesített érveket kívánnak, bizonytalanságba juttatva ezzel önmagukat, hiszen az Írás nem parancsolja meg Isten szolgáinak világosan és határozottan, hogy tartózkodjanak az effélétől. Mert hiszen, ha egy maroknyi zsidót gonoszok tanácsának nevezett, mennyivel inkább nevezhetné annak a pogány ily nagy sokadalmát!

Kevésbé gonoszok e pogányok, kevésbé bűnösök, kevésbé ellenségei Krisztusnak, mint az akkori zsidók? És minden egyéb is mennyire egyezik! Mert a látványosságokon székben is ülnek, úton is megállnak; utaknak viae nevezik ugyanis az üléssorok emeletei között körbefutó folyosókat, illetve a nép ülőhelyeit elválasztó lejtős nézőtéri feljárókat, széknek cathedra pedig a hajlatban levő páholyüléseket. Mert vannak olyan speciális értelmű kijelentések, amelyek általános érvényűek is.

Amikor Isten az izraelitákat meginti vagy megfeddi, ez minden emberre vonatkozik; amikor Egyiptomot vagy Aethiopiát végromlással fenyegeti, egyszersmind valamennyi vétkes nemzetet inti. Így valamennyi bűnös nemzet Egyiptom és Aethiopia, a fajról a nemre következtetve, s ugyanígy valamennyi látványosság gonoszok tanácsa a nemről a fajra következtetve.

Hogy pedig senki előtt ne tűnjünk fecsegőnek, magához saját bélyegünkhöz fordulok mint legfőbb tekintélyhez. Midőn a vízbe lépve kereszténynek valljuk magunkat a hit törvényének szavai szerint, tulajdon szánkkal teszünk tanúbizonyságot amellett, hogy megtagadjuk az ördögöt, az ő pompáját és az ő angyalait.

Vidéken néhol korbács járt a locsolás helyett

Mi az a legfőbb és legsajátosabb, amiben az ördögre, az ő pompájára és az ő angyalaira ráismerünk, ha nem a bálványimádás? Hiszen ebből származik minden tisztátalan és hitvány szellem — kell-e erről több szót vesztegetni.

Ha tehát megállapíthatjuk, hogy a látványosságok minden tartozéka a bálványimádásból ered, akkor kétségkívül kijelenthetjük azt is, hogy a kereszteléskor tett tanúbizonyságunkhoz a látványosságokról való lemondás hogy néz ki a korbács a székben hozzátartozik, mivel ezek nem különböznek a bálványimádástól, tehát az ördögnek, az ő pompájának és az ő angyalainak sajátjai, tudniillik a bálványimádás révén.

Az elrejtett király

Említsük meg a látványosságok minden egyes fajtájának eredetét, azt, hogy milyen bölcsőben növekedtek az idők során; hogy milyen címen rendezték meg őket és mi volt a nevük; majd kellékeiket és azt, hogy milyen babonák állnak szolgálatukban, azután a helyüket és hogy milyen oltalmazóknak a tiszteletére szánják őket; azután az ott alkalmazott mesterségeket, és azt, hogy kiket tarthatunk szerzőiknek.

S ha ezek közül valaminek mégse lenne köze a bálványokhoz, akkor annak nincs köze sem a bálványimádáshoz, sem a mi fogadalmi esküvésünkhöz. Eredetük, minthogy azt jobbára titok fedte, és sokunk számára ismeretlen, mélyebben nem is vizsgálható másképpen, mint pogány források alapján. Sok szerző írt erről a tárgyról értekezéseket. A játékok eredetéről a következőképpen tudósítanak: a lydek — írja Timaeus —, Ázsiából érkezvén, Etruriában telepedtek le Tyrrhenus vezérlete alatt, aki egy trónviszály nyomán kénytelen volt meghátrálni fivére elől.

Innen kölcsönzik a rómaiak a látványosság lebonyolításához szükséges személyeket, az időpontot és az elnevezést, vagyis a játékokat a lydekről nevezték el ludii-nak. De mit sem változtat az elnevezés, ha a dolog nem más, mint bálványimádás. Ugyanis, ha a játékokat közönségesen Liberaliának nevezik, akkor ezzel nyilvánvalóan Liber atyának Bacchus a tiszteletét hangoztatják.

A falusiak ugyanis ezeket kezdetben Libernek játszották, hogy kifejezzék hálájukat jótéteményéért — vagyis a bor megismertetéséért. Azokat a játékokat pedig, amelyekkel kezdetben Neptunust tisztelték meg, Consualiának nevezik. Ezt az istent ugyanis Consusnak is hívják. Ugyanígy nevezte el Romulus az Ecurriát a lovakról equus Mars tiszteletére — jóllehet magát a Consualiát is Romulusnak tulajdonítják, mert állítólag ő szentelte ezt az ünnepet Consusnak, ama tanács istenének, amely szerint el kell rabolni a szabin szüzeket, hogy nőül adhassák őket Romulus katonáihoz.

Valóban derék tanács, amelyet a rómaiak máig is igazságosnak és jogosnak tartanak; hogy Isten hogy vélekedik erről, mondanom se kell.

hogy néz ki a korbács a székben

Ez is foltot ejt eredetükön, hogy ne is gondolhassuk jónak azt, aminek rossz a forrása, ami szemérmetlenségből, erőszakból, gyűlöletből ered, amit Mars testvérgyilkos fia kezdeményezett. És még most is ott van a cirkuszban, ugyanennek a Consusnak szánva, az első kúp alakú oszlopoknál, amelyeket a versenyzőknek meg kellett kerülniök, egy földbe süllyesztett oltár a következő felirattal: Consus Consilio Mars Duello Lares Coillo Potentes; Consus a tanácsban, Mars a viadalban, a Larok a házi tűzhelynél erősek.

Ennél az oltárnál mutatják be áldozatukat július hetedik napján az állami papok, a szeptember első napja előtti tizenkettedik napon pedig Quirinus főpapja és a Vesta-szüzek. Ugyanez a Romulus játékokat alapított Jupiter Feretrius a Zsákmányhordozó Jupiter tiszteletére is a Tarpeii sziklán; ezekről — tarpeii vagy capitoliumi játékok néven — Piso emlékezik meg.

Romulus után Numa Pompilius rendelt el játékot Mars és Robigo számára tudniillik még a rozsdának is — robigo — istennőt koholtak ; őutána Tullus Hostilius, azután Ancus Martius és mások. Azt, hogy kik, milyen játékokat vezettek be, milyen rendben és mely bálványok tiszteletére, megtalálhatjuk Suetonius Tranquillusban, vagy más szerzőkben, akiktől Suetonius merített. De ennyi elég a bálványimádással egybekötött játékok bűnös eredetéről.

A régi korok tanúságát megerősíti az utókor, felfedve a mindmáig érvényes megnevezések eredeti tartalmát. Ezekből a megnevezésekből tűnik ki, hogy ez vagy az a játék melyik bálványt és melyik babonát szolgálja. A Magna Mater és az Apolló, valamint a Ceres, a Neptunus, a latiumi Jupiter s a Flóra tiszteletére rendezett játékokat ugyanis általánosan megtartják; a többi játék vagy királyi születésnapokból és ünnepélyekből, vagy az állami közösség szerencsés eseményeiből, vagy pedig az önrendelkezésű városok ünnepeiből meríti babonás indítékait.

hogy néz ki a korbács a székben

E játékok közé tartoznak az elhunyt magánszemélyek tiszteletére végrendeletileg meghagyott emlékünnepek is, szintén régi hagyomány szerint. Tudniillik a játékokat ősidőktől fogva kétféleképpen osztályozták: a szent játékokat a népek isteneinek szánták, a temetési játékokat a halottaknak.

Ám a mi szemünkben a bálványimádáson mit sem változtat a játékok neve és indítéka, mert mindenképpen azokról a szellemekről van szó, amelyeket mi elutasítunk. Mindegy, hogy a játékokat halottaiknak szánják-e vagy isteneiknek, mert halottaiknak is ugyanazt szánják, amit isteneiknek. Egy és ugyanaz mind a kettő, ugyanaz a bálványimádás, amiként elutasításunk is ugyanaz a bálványimádással szemben.

Minden jog fenntartva! vasarnap.hu

Közös tehát az eredete a játékok mindkét fajtájának; közösek az ismérveik, közös az indítékuk. Ezért szükségképpen közösek a kellékeik is, szülőanyjuknak, a bálványimádásnak általános bűnéből eredően. Az pedig, hogy mennyi szentséges holmi, mily sok áldozati tárgy vonul elől, közbül és hátul, hányféle testület, hány papi méltóság, mennyiféle hivatal hömpölyög el, csak annak a városnak az emberei tudják, amelyben a démonok gyülekezete székel.

És ha a tartományokban, ahol kevesebb a pénz, a játékok rendezésére csekélyebb gondot fordítanak is, a cirkuszi látványosságokat mindenképpen oda kell sorolni, ahová valók, és forrásuknál kell vizsgálni őket. Mert a kicsiny patak is saját forrásától nyeri, s a vékony ágacska is a törzsétől kapja vele született természetét.

Akár tündökletes, akár igénytelen: a cirkusz mindennemű pompája Isten ellen támad. Még ha kevés istenképmást hordoznak is körül, már egyetlenben is bálványimádás lakozik; még ha istenszobrokat egyetlen szekér hurcol is — az is Jupiter szekere; legyen e bálványtisztelet szegényesen megrendezett, közepesen gazdag vagy ragyogó, mindenképpen véteknek számít.

A BRAVALLAMEZŐ HÖLGYEI.

Hogy szándékom szerint a látványosságok helyéről is szóljak: a cirkuszt főként a Napnak szentelik. Az ő templomépülete ott áll a cirkusztér közepén, s képmása az épület tetejéről fénylik — mert úgy hitték, nem imádhatják tető alatt azt, akivel a szabadban találkoznak. S nyilvánvaló az is: ez a varázslónő azok számára vitte végbe e néven ezt a dolgot, akiknek papnője is volt: ti. Úgy is van: hányféle bálványimádást ismerhetsz fel e helynek már a külsejéről is.

A cirkusz minden egyes ékítménye egy-egy templom. A tojás alakú díszeket a Dioszkurok tiszteletére szánják azok, akik pirulás nélkül vallják, hogy Castor és Pollux tojásból keltek ki, mert a hattyúvá változott Jupitertől származtak. Platyhelminthes testborítás delfinek Neptunus tiszteletére okádnak; az oszlopokon a magvetésről elnevezett Szessziák, az aratásról elnevezett Messziák és a termés védői, a Tutulinák állnak.

Előttük három oltár kínálja magát a hármas istennek: a Nagynak, a Hatalmasnak és az Erősnek. Őket szamothrakéieknek tartják. Az irdatlan obeliszk — amint Hermateles állítja — a Nap tiszteletére meredezik. Felirata ugyanonnan származik, ahol ezt az oszlopot megbecsülik: a babona egyiptomi eredetű.

Podmaniczky Szilárd: Déli verő (Anyák napalmja 3.)

Hiányos lenne azonban e démonok gyülekezete Magna Materjük, ősanyjuk nélkül; így hát ő is ott székel a vizesárok fölött. Consus — mint említettük — a murciai kúp alakú céloszlopoknál, a métáknál lapul a föld alatt. De ezeket az oszlopokat is bálvány alkotta: Murciát ugyanis a szerelem istennőjének tartják, akinek itt templomot szenteltek. Figyeld meg jól, óh keresztény, mennyi tisztátalan név vette birtokába a cirkuszt!

Idegen tőled az a vallás, amelyet annyi ördögi szellem tart hatalmában. Mert isten szolgája nem csupán azokra a helyekre léphet be a fegyelem áthágása nélkül, ahol az emberek látványosságokra gyűlnek össze, hanem még a pogány isteneknek szentelt templomokba is, de csak akkor, ha sürgető köznapi ügyben jár el, amelynek nincs köze a hely sajátos rendeltetéséhez vagy feladatához.

Egyébként még az utcák, a fórum, a fürdők, a fogadók, sőt még lakóházaink sem mentesek teljesen a bálványoktól; az egész világot hogy néz ki a korbács a székben a sátán angyalai.

Ha a világban élünk is, nem vagyunk távol Istentől; csak akkor vagyunk távol tőle, ha belekeveredünk a világ bűnébe.

hogy néz ki a korbács a székben

Ha tehát azért lépnénk a Capitoliumba vagy a Serapeumba, hogy imádkozzam ott vagy áldozatot mutassak be, ugyanúgy eltávolodnék Istentől, mintha nézőként lépnék a cirkuszba vagy a színházba. Nem helyek fertőznek meg bennünket önmagunkban, hanem az, ami az adott helyen végbemegy, s ami — mint érvekkel bizonyítottuk — magukat a helyeket is fertőzi. A fertőzöttektől fertőződünk. Ha tehát megemlékezünk arról, hogy e helyeket kiknek is szentelték, azért tesszük, mert bizonyítani kívánjuk, hogy mindaz, ami itt végbemegy, azoknak a fennhatósága alá tartozik, akiknek e helyeket szentelték.